„..A csutorát, kulacsot fából, esztergályozó technikával készítő kézműves a csutorás mester volt. Legfontosabb eszköze a lábbal hajtott íjas, szíjmeghajtású esztergapad a középkortól fogva vált elterjedtté és tette lehetővé a nyersanyagként szolgáló, főként juharfa külső-belső megmunkálását. Az edény belső kialakítását különböző méretű vésők segítségével végezte a mester. Az edény belsejét viasszal vagy gyantával öntötte ki. Esztergályozással készítették a csutora dugóit is, melyet szíjjal, madzaggal rögzítettek a csutora vállához. Magát az edényt szíjazatba foglalták, hogy kézben, vállon könnyen szállítható legyen. Főleg az Alföldön sokszor bőrbevonattal, sallangokkal látták el (csikóbőrös kulacs).

Bor, víz, esetleg pálinka tartására, szállítására használták. A csutora szó jellemzően a Dunántúlon terjedt el, az Alföldön és a Felföldön kulacs néven ismerték ezt az edénytípust.  …”

Forrás: SZIKM blog