Az 50-es villamos története

140 éve indult meg a vasúti közlekedés az Üllői úton, mely mind a mai napig Budapest egyik legfontosabb tömegközlekedési tengelye. Az útvonal fő viszonylata mindig a ma is létező, 50-es viszonylat volt; az Üzemtörténet Munkacsoport most ennek a járatnak a tanulságos történetét mutatja be.

Előzmények

Az Üllői út tömegközlekedésének története – hasonlóan a Váci útéhoz – nagyon régre nyúlik vissza, hiszen egy igen fontos útvonalról van szó. A Pesttől délkeletre elhelyezkedő településeket már a középkorban is ez a sugárút kötötte össze a város központjával, jelentősége a későbbiekben tovább fokozódott. Idővel az omnibuszközlekedés itt sem tudta már kielégíteni az igényeket, ezért a PKVT (Pesti Közúti Vaspálya Társaság) már igen korán, 1869. január 30-án megnyitotta az Üllői úti lóvasúti vonalát. A kocsik azonban ekkoriban még csak az útvonal belső szakaszán közlekedtek: a BKVT (a PKVT utóda, Budapesti Közúti Vaspálya Társaság) kezdetben ugyanis nem látott fantáziát a Nagyvárad térig tartó pálya meghosszabbításában.

A BLVV-korszak

A rövidlátás azonban megbosszulta magát: 1887-ben a Budapest-Szentlőrinci Helyiérdekű Vasút (BLVV)tette rá a kezét az említett szakaszra, így – főként a századfordulót követően – nem kevés bosszúságot okozva a BKVT-nek. A vasút – mely gőzüzemű HÉV-vonalként üzemelt, 760 mm-es nyomtávú pályán – kezdetben inkább a teherforgalomra specializálódott (pestszentlőrinci téglagyár), de később a személyforgalom vált meghatározóvá. A BKVT 1897-ben, a BLVV pedig 1900-ban villamosította a pályát, utóbbinál ez együtt járt a pálya 1435 mm-es nyomtávúra való átépítésével is. Fordulópontnak bizonyult az Üllői úti tömegközlekedés történetében az 1906-os év. Ekkor szerezte meg ugyanis a BVVV (Budapesti Villamos Városi Vasút) – a BKVT fő ellenlábasa – a BLVV vonalait, s a saját pályáján keresztül már közvetlen belvárosi kapcsolatot biztosított a külső Üllői út számára. Ugyan az említett viszonylat csak jelentős kerülővel érte el a belvárost (Üllői út – Vajda Péter utca – Orczy tér – Karácsony Sándor utca – Népszínház utca), de az átszállásmentesség és az egységes tarifa miatt érthető módon igen sok utast csábított el a BKVT Üllői úti járataitól. A viszonylat 1913-ban az 50-es számot kapta, melyet mind a mai napig visel. A szentlőrinci vonal villamosításakor indítottak villamost a mai Ady Endre utcában, ami a mostani 42-es villamos elődje volt. A buszközlekedés elterjedéséig ezen a vonalon bonyolódott a Wekerle-telep forgalma is. Utóbbi helyre egyébként külön villamosvonal építését is tervbe vették, de ez – a pesterzsébeti BLVV-szárnyvonalhoz hasonlóan – nem valósult meg. 1922-ben indították el a másik klasszikus Üllői úti járatot, az 52-es villamost, amely a Rókus kórháztól Kispest, Villanytelepig járt, ily módon sűrítve az 50-est.

Bővebben: http://veke.hu/2009/03/az-50-es-villamos-tortenete/

Forrás: VEKE Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület